Veszteségessé válna számos iparág, ha megfizetnék a környezetszennyezést

2017. április 05. szerda - 18:30 / KlimaBlogger
  •    

Az ENSZ és a Trucost gazdasági elemzést készített arról, a nagy szennyező iparágak profitrátája hogyan sérülne, ha fizetniük kellene a tevékenységük által okozott környezeti károkért, vagyis az externáliákért. A légszennyezés beárazása az emissziókvótákkal ezt az ellentételezést szolgálja, de sok más módja is van még a környezetszennyezésnek, amit ingyen űzhetnek.

Az ökotudatos alternatív közgazdaságtanban évtizedek óta ismeretes az externália fogalma, ami azt jelenti, mennyi -pénzben is mérhető- kárt okoz egy piaci szereplő az általa végzett üzleti tevékenységgel. Ez lecsapódhat az ökoszisztémákban, de a közegészségügyben is. A szmog által okozott légúti megbetegedések kezelésének költsége is ugyanilyen externália. Az externáliák orvoslásáért -például a szennyezés eltakarításáért, ökológiai kincsek regenerálásáért, rekultivációjáért- általában nem a szennyezők fizetnek, hanem az adófizető lakosság, a kormányok által költött közpénzekkel.

Vagyis a gyártók a learatható előnyöket privatizálják, az ezzel járó ökológiai károkat viszont kollektivizálják, áthárítva azt a “köz”-re. A társadalomra. Mert a nemzetállamok jogrendje ezt lehetővé teszi.

A zöldek évek óta azért lobbiznak, hogy minél erősebb legyen

  • a környezetszennyezés tiltása (vagyis ne következhessen be maga a természetpusztítás),
  • a lehető legerősebb bírságolják a kormányok a környezetszennyezést, vagyis a károkat az elkövetőkkel fizettessék meg.

Vannak aktivisták, akik elhibázottnak tartják a probléma kis lépésekben való megreformálását (ezt úgy hívják angolul incrementalism). Ha itt egy kicsit szigorítják a bírságokat, ott a törvényeket, amott az adórendszert, az ipari gépezet még vidáman folytathatja ökológiailag káros ténykedését. Ennél forradalmibb reformra van szükség.

Az ENSZ Környezetvédelmi Alapja (UNEP) által szponzorált TEEB-program (The Economics of Ecosystems and Biodiversity) megbízásából a Trucost környezetvédelmi konzultációs cég gazdasági elemzést készített arról, hogyan sérülne a vezető iparágak profitmarzsa, ha az externáliákat meg kellene fizetniük, vagyis a gyártó cégek megtérítenék a termelőtevékenységük által okozott károkat.

A természeti tőke beárazása

A természeti tőke az a használati érték, pontosabban az ökológiai rendszerek azon szolgáltatásai az emberiség számára, melyeknek haszonélvezői vagyunk nap mint nap. Ilyen például az élelmiszernövények beporzása, a fotoszintézis miatt belélegezhető levegő stb. Ezeket eddig természetesnek vettük, most viszont sérülékenységüket látva ideje beárazni őket – felbecsülni értéküket – vélik szakértők.

A cégek e szolgáltatásokért nem fizetnek. De sajnos azért sem, ha szennyezésükkel elrontják, illetve károsítják ezeket a mechanizmusokat a bioszférában.

A top 25 helyezett régiószektor. (forrás: Trucost)

A top 25 helyezett régiószektor.
(forrás: Trucost)

Globális bűvészmutatvány

Az összes be nem árazott szennyezésből a szennyezés különböző fajtái eltérő mértékben részesednek: üvegházgáz-emisszió (38%), vízhasználat (25%), egyéb légszennyezés (7%), föld- és talajvízszennyezés (5%), szemetelés (1%).

A top 100 “globális elsődleges termelő és feldolgozó régiószektor” évente 7300 milliárd dollárnyi kárt okoz az ökoszisztémáknak. A “régiószektor” első ránézésre kissé érthetetlen fogalom, de logikus: a különböző termelőtevékenységek kárát régiókhoz kötve számolták ki, elvégre ökológiai egységekről van szó. Ezen bontás szerint a Top 100 “régiószektor” externáliája tizenháromszorosa a világgazdaság 2009-es össztermékének, vagyis a globális GDP-nek!

Ez az externáliamennyiség nyilván megoszlik köztük, méghozzá úgy, hogy a Top 20 régiószektor nem tudná kitermelni az externáliák költségét. Amiből két súlyos konklúzió következik:

1.A globális ipari rendszer bűvészmutatványon alapul. Eldugja a környezetszennyezést oda, ahol kevésbé látjuk. Jelentkezik néhány káros környezeti mellékhatás? Toljunk át egy-két számot az egyik sorból a másikba (meg egyik régióból a másikba), és akkor nem látják a szemlélők.

2. Nem tudjuk az ökológiai értékek jelentős károsítása nélkül ellátni magunkat. (Ezért van az, hogy az ökológiai túllövés napja, vagyis amikor túllépjük azt az erőforrás-felhasználás-mennyiséget, amin belül még fenntartható a földi létünk, egyre előrébb tolódik az évben.)

3. Az iparágak nagy része nem tudna nyereséget termelni, sőt masszívan veszteségesek lennének, ha termelésükbe beáraznák az externáliákat és e károkat megfizetnék.

Milyen mértékben? Erről is sokkoló adatok láttak napvilágot a Trucost jelentésében.

Ágazat Éves bevételüket meghaladó ökológiai kár (%)
Állattenyésztés 700 %
Gabonatermelés 400 %
Cementgyártás 120 %
Széntüzelésű erőművek 110 %
Vas és acélgyártás 60
Vasérc-bányászat 14 %
Műanyag és gyantagyártás 5 %
Snack-élelmiszerek gyártása 2 %
Kötöttruha-gyártás 1 %

A fosszilis szektor fellegvára. Szó szerint: eregeti a fellegeket. (fotó: freeimages.com)

A fosszilis szektor fellegvára. Szó szerint: eregeti a fellegeket. (fotó: freeimages.com)

Szennyező régiók: emisszió-outsourcing

A Top 100-as listából egyértelműen látszik az, amivel már mi is foglalkoztunk a klimablogon. A fejlett nyugati világ a termelés kihelyezésével tulajdonképpen outsourcingolta a szennyezést is. A Made in China vagy Made in Thailand azt is jelenti, hogy Polluted in China vagy Polluted in Thailand. A szennyezést is ott követik el.

A listán a 19 és 25. helyen jelenik meg először Kelet-Európa. Észak-Amerika csak háromszor. A szennyezések nagy részét Afrika és Dél-Kelet-Ázsia nyeli le. Pontosabban a lakói. De ez nem jelenti azt, hogy nem a globális ökoszisztéma látja a kárát. A légszennyezés ugyebár nem ismer országhatárokat, ahogy a talajvízszennyezés és a globális felmelegedés sem.

Forrás: grist.org, naturalcapitalcoalition.org

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor